Ahogy a szülőágyon feküdtem, és néztem a karomban nyöszörgő, magzatmázos új életet, már éreztem, hogy ez most valami más. Elöntöttek az érzések, sem fáradtságot, sem fájdalmat nem éreztem, csak azt a megmagyarázhatatlan, elsöprő tudatát annak, hogy fiatal vagyok, hogy erős vagyok, hogy olyan életerő pezseg bennem, amit még sosem éltem át. Csodálatos volt. A kicsit elég hamar elvitték, én még órákig a szülőágyon maradtam, hajnalban nem akarták megzavarni a gyermekágyas részleg csendjét. De jól éreztem magam, a gondolataimba merülten, boldogan, megkönnyebbülten, elégedetten. :)

A kórteremben egész jól teltek a napok, volt 2 nagyon jó fej, és 1 igazán hülye szobatársam, de a kétharmad az itt is kétharmad, szóval okom nem volt panaszra. :D Az első napot kettesben töltöttem az antikedvenccel, aki akkor még egész elviselhető volt, bár amikor felébresztett azzal, hogy Mangaboy nyöszörög, akkor azért rámordultam, hogy "Tudod, hogy mivel kezdődik a kétgyerekes szülők túlélési kézikönyve?! Azzal, hogy nyöszörgésre nem ugrunk." :D A közelgő hidegfront hatására beindult a futószalag, annyian jöttek be szülni, hogy bennünket ki is pateroltak 3 nap elteltével. (Bár bennem felsejlett egy kósza gondolat, amikor egy éjjel 9 (!) császármetszést zavartak le, hogy csak nem pünkösd miatt akarják a szülészek bebiztosítani a wellness hétvége zavartalanságát?! :D) 

Mangaboyjal az első napok egész biztatóan teltek. 2-3 óránként ébredt, ami a lányom 50 perces ciklusai után utópiának tűnt, és mint egy jólnevelt paranoiás vártam, hogy mikor borul a rendszer. Bentlétünk alatt azonban a kicsifiú nagyon példásan viselkedett, így kezdtem reménykedni, hogy talán nem fogom még a gyermekágy 6 hete alatt a diófára kötözni a nyakam. :D 

De ne csak rózsaszín felhőket írjak. Ugye mindenki a szüléssel van elfoglalva, és sokan azt hiszik, hogy a szüléssel végetérnek a szenvedések. Lófaszt. Arról sem a kismamaújságok, sem a szakkönyvek, sem öreganyáink nem beszélnek, hogy milyen érzés is frissenszült anyaként az első 1-2 hétben a szoptatás... Ugye, ugye?! :D Amikor a baba sebesre rágja a melled, a méhed pedig 3 nap alatt akar visszacsökkenni a 9 hónappal azelőtti méretére, nem kismértékben görcsölve... Ezt a részét én sem tartottam annyira az agyamban, szóval le is hervadtam rendesen, de legalább az az örömöm megvolt a véraláfutásos kicsi bimbóim látványa mellett, hogy a hasam rohamgyorsasággal húzódik vissza. :)

A hazamenetel napja gyorsan eljött. A lányom hiányát elég nehezen éltem meg, de őszintén szólva, jól éreztem magam bent, volt kaja, még ha kevés és kritikán aluli ízű is, a 2 szobatársammal jókat beszélgettünk, néha ki is akadtak tőlem, szegények, a császármetszés áldásos hatása miatt nem voltak olyan virgoncak mint én, és látszott, hogy nagyon szeretnének a helyemben lenni. :) A nővérek elég fapofák voltak, nem vették a lapot amikor megkérdeztem, hogy mi is kapunk-e fodrászt és kozmetikust, mint Katalin hercegnő? :D A bőrfeszesítő testápolótól és a hordozható dvd-lejátszótól azonban mindenki padlót fogott. :D 

Otthon az első 2 nap egész nyugisan telt, délelőtt a férjem levitte csajost az udvarra, én meg Mangaboyjal pihentem a házban. :) Sokkal jobb erőben voltam, mint az első szülésem után, de azért még jól esett a fekvés. Próbáltam azért egy-két órát talpon lenni, a konyhai dolgok sajna rámmaradtak, hacsak nem akartam, hogy a gyerek a 3 napos pizzaevészet után teljesen ráálljon a mirelitre, és már én is majd megdöglöttem egy kis sajtos tésztáért. :D Persze azért ilyen incidensek megtörténtek, hogy a hazaérkezés után kezdünk el azon agyalni, hogy akkor a 2 szobát hogyan osszuk be, hogy ki lesz privilegizált helyzetben az éjszakai alvást illetően? Minimanga nyert, szóval ő most egyedül van 1 szobára, mi meg hárman éjszakázunk. Cöh, majd kamaszként leverem rajta. :D 

Szóval az első hetünk nagyon nyugisan telt. Én életemben nem éreztem magam ilyen boldognak és felszabadultnak, a hormonok tették a dolgukat, én pedig élveztem az anyaságot, a könnyű szülést, a gyors regenerálódást és persze a gyerekeimet. :) Most már kettejüket. :)