Hogy rohan az idő! Már 8 hetes Kicsidzsó! Minimanga is számolt ezzel, úgy látszik, 2 hónap volt a próbaidő az új jövevény irányába, és mivel az volt szíves nálunk maradni, hát Mini megkezdte az ellenhadműveletet, minek neve: testvérféltékenység. Talán maga a nagy Vekerdy írta, hogy képzeljük el, hogy mi mit éreznénk, ha a férjünk hazajönne egy másik csajjal, hogy ő mától itt lakik, és hogy szeretnem kell. Hát, ahogy a konyha és a szobák állapotát elnézem, komolyan tudnám szeretni, egyből a kezébe nyomnék egy mosogatószivacsot meg a porszívót... :D De Minit megértem, bár a megértésem mellé türelem nemigen társul, amikor egész nap tojik a fejemre, és kizárólag akkor akar valamit tőlem, amikor a kicsit a mellemre csapom, etetésképpen, de akkor meg rögtön kell, és azonnal, és már bömböl is... Este 7 körül már kizárólag cinikus megjegyzésekkel tudok kommunikálni, és őszintén csodálom a múlt anyáit, akik a spongya bob előtti időkben is tudtak komolyabb mentális zavarok nélkül gyereket nevelni. :D
Kicsidzsót viszont ez nem érintette mélyebben. Továbbra is nagyon nyugodt és jókedélyű baba, néha igényel csak egy-egy fél napos ringatást, de nem folyamatosan, mint a nővére a boldog békeidőkben... :D Már mosolyog, nem csak úgy, hogy bele a semmibe, hanem ránk. Nagyon cuki, ahogy a levesestányér méretű fejét elönti a vigyor. :D Előszedtük a lányom régi játékállványát, amin sárga kacsák meg egy lila boci lógicsál, mondván, a milka csokira nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Ahogy felétettem a játékot, elvigyorodott és gügyögni kezdett nekik. :) Zabálnivaló. :) Hason is egyre több időt tölt, szeret úgy is nézelődni, bár folyamatosan nyögdécselve erőlködik, és "békázik": béka pozitúrában tolja magát előre-hátra a behajlított lábaival. :)
A hétköznapok a szokásos mederben folydogálnak: délelőtt főzök valamit, amit Mini nem hajlandó megenni. Na nem annyira szar a főztöm, most inkább sztrájkol, vagy a melegtől, a rosseb tudja. Vettem neki béres cseppet, eredmény: most már azt sem eszi vagy issza meg, amibe a cseppeket belekeverem... :D A kicsi reggel akkor alszik vissza, amikor a nagy felébred, majd délben cserélnek, kora délután újfent váltás, szóval a nap jelentős részében valamelyik kölköt pisszegem, hogy ne ébressze fel a másikat. Ez így nyáron nem gáz, mert ott az udvar, de a legnagyobb hőségben, vagy pont a nagy esőben ez nem opció, akkor marad a ringatás/spongyabob/rajzolás/vigaszcici. :) Este persze cifrább a helyzet, akkor bezzeg egyszerre éhes-szomjas-álmos-szaros mindenki, anya meg ugye csak egy van, így én is csak egy vagyok, oszt ebből van némi logisztikai kavalkád, amit hangos gyereksírás kísér. A zuhany hoz némi felüdülést nekem, bár Mini mostanság bejön utánam és követelni kezdi, hogy szedegessem le neki a parfümjeimet (oppardon, ódötoaletteket, meg a két féltve őrzött ódöparfümöt, és akkor már azért ódöelegemvan... :D ).
A bolondériában, hogy az épp elmémet megőrizhessem a napi tizenötezer micsinál kérdés ellenére, néha elszököm motorozni. A legjobb, amikor vásárolni megyek motorral, na ne kenyér-tej kombót tessék elképzelni, szombaton beugrottam a citybe és megvettem a belváros legbotrányosabb bikinijét. :D Hú, szerintem nagyon állat, inkább hasonlít egy sima fehérneműre, mint fürdőruhára, fekete és vastag, ciklámenszínű csipke díszíti. Mondjuk, a próbafülkében lehámozni magamról a motoros csizmát meg a farmert a 40 fokban nem egyszerű, de van az a vásárlási kényszer... :D Amikor hazaérek, Mini szalad elém, hogy 'anya, hát visszajöttél?", olyan édes. :) A kicsi meg általában a pihenőszékében nyekereg elégedetten az árnyékban, a múltkor sikerült is felébresztenem, gondoltam, egy kis gázfröccsel ráijesztek, csak ő meg pont kipufogómagasságban lakik. :D Hadd szokja. :D
Ja igen, még vezetni is járok, hát, nem megy gyorsan a projekt, az óránkénti 6 km megtételével elég lassan araszolunk a kötelező táv teljesítésééig. Főleg ha még sikerül ettől is jobban megkedveltetnem magam az oktatóval, akkor végképp esélytelen leszek a jogsira... Egy keskeny, szarul belátható kereszteződésben majdnem kimentem egy jobbról jövő autó elé. Jelzem, m a j d n e m. Na, ez egyből összeszarta magát mellettem, hogy hát nem láttam? Én meg helyből rávágtam, hogy nem, nem láttam a fejedtől. Hát, nem leszek a kedvenc tanulója, az fix. Legalább őszintén örülni fog, ha sikerül a vizsgám. :D Mondjuk, tényleg nagy feje van. :D
A hőségre tekintettel strandolni indultunk. A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen: van zsúfolt, van drága és van még drágább strand. Kiválasztottuk azt, ahol van használható gyerekmedence, nem pedig a felnőttmedence első 1 méterét csinálták sekélyebbre, és oda kitelepültünk. Ide csak délután tudunk kitámolyogni, részint Mini déli alvása miatt, részint azért, mert a strandon egy darab árnyék sincs. Egy fél se. Még egy árnyéknak látszó délibáb se. Kicsidzsó meg szétszárad, ha reggeltől estig kint kell lennie ebben a melegben. Szóval 4 után olcsóbb is a strand, ami azt jelenti, hogy 2 és fél órára alig 3600 magyar forintocskáért ülhetünk a kismedence partján, egy kurva vödörrel meg a labdával. Annyiból kedvező a helyzet, hogy mivel itt van rendes gyerekmedencéből 3 is, gyakorlatilag csak kisgyerekesek vannak kint, szóval nem a topzustand 18 évesek között kell sunnyognom, és persze azon sem lepődnek meg, hogy a kis sátrunkban etetem-pelenkázom a dedet. Mer' ugye a diszkrét szoptatás, az addig rendben van, de amikor 2 méterenként más-más családok vannak egymás mellett, akkor nem lehet nem észrevenni, ahogy bénázok, egyik kezemben a kicsivel, a másikban pedig egy óriási törülközővel, hogy a nagy diszkrécióban azé a ded ne fulladjon meg. :)))
Hát ezt is megértük, Kicsidzsó 2 hónapos lett! :) Olyan sok nőtől hallottam, amikor a többedik gyermekük megszületett, hogy jaj, hogyhogy nem unatkoztak az első gyerekkel? Hát, nálam ez pont a fordítottja: én azon merengtem, hogy hogy a sovány malac faszába nem bolondultam meg naggyal. :) Szóval továbbra is tetszik a dolog. :))
P.S.: A lapos toposz kiírta, hogy ajvé, HDD fatal error, szóval az elmúlt 9 napot szervízben töltötte a kicsike, azért nem jelentkeztem eddig. (Erről jutott eszembe, hogy mi a különbség a végzet meg a porcelán tányér között? A tányér az csak tányér, de a végzet, na az fatál is. :D)