A kritikus 13. nap eltelt, megkezdtük a 3. hetet, de Mangaboy még mindig egész nyugisan tűrte a kültéri létet, így megkezdtem a kinti levegőhöz való hozzászoktatását. Az időjárás is kezdett elfogadhatóvá válni, ezért egyik délután bekötöztem a kicsit a hordozókendőmbe, és levittem az udvarra. Na, ez a hordozókendő egy csuda dolog, a bemutató videón oly egyszerűnek tűnt a felkötése, de persze élőben ezért meggyűlt vele a bajom. Hát valami úton-módon magamra rögzítettem a kicsifiút, bár őszintén szólva, egy guriga ducktape-pel lehet, hogy stabilabb lett volna... :D Bogaram először sírt, majd bealudt, nemigen hatotta meg a pillanat történelmi volta. :D 

Hogy az idillbe némi zavar is vegyüljön, apámékat vártuk a hétre. Meg is érkeztek, hozták is a formájukat, mert az első kérdés egyből az volt, hogy mit lehet enni. Én laza spleen-nel válaszoltam, hogy van egy zacskó cordon bleau, ha nagyon éhesek... Nem fogadta kitörő lelkesedés az ötletet, ezért apám egyből a telefonjához nyúlt (az egyik kezével, a másikban - a nagy ijedtségre - már egy fél szál kolbászt szorongatott), és lerendezett egy kis vaddisznóhúst másnap ebédre. Aztán a sikert és a kisunokákat ünnepelendően viharos gyorsasággal eltüntettek egy fél üveg szarvasszörpöt (az égetett szeszek világában kevésbé járatos olvasók kedvéért: jaegermeister). 

Másnap kirándulást terveztünk délelőttre Lillafüredre. Milyen jó, hogy vettünk egy batár nagy családi egyterűen nagyterűt, mert így 1 kocsival is el tudtunk menni. Minimanga már megismerte a helyszínt, rugós katicástól, csúszdástól, de a nagy örvendezés ellenére egy percre nem állt meg, felhúzott mérgezett egér módjára kellett vele sétálni. Szóval 3 másodperces flash-jeim vannak a vízesésről, meg a függőkertről. A séta végén a bazársoron kötöttünk ki, rutinosabb szülők már a fejüket fogják... Így van, Mini már bele is vetette magát a borzalmas színű labdák, a csattogós lepkék és a látáskárosultak támogatásával gyártott napszemüvegek tömkelegébe. Apámra rá is jött az ajándékozhatnék, így Mini begyűjthetett egy piros, felfújható lovacskát és egy felhúzhatós katicabogarat. Az eladó, látván, hogy egy nagylelkű személlyel és egy dackorszakos 3 évessel van dolga, egyből egy jelentősebb marketingsikert látott a dologban, de odamentem, és közöltem, hogy ne szedjen elő minden kacatot, bőven van elég választék itt is, és 2 bizbasztól többet amúgy sem veszünk. :D Én tudom, hogy az idegenforgalom számára az év a nyári 3 hónapból áll, de az aznapi baleklistát nem akartam vezetni. :D 

Egy közeli vendéglőből vittünk haza ebédet, majd miután lefektettem a szaporulatot, apám kitalálta, hogy ő akkor most elhozza az ominózus vadhúst. El is indult 1 óra körül. Majd hazaért fél 5-re. Ó, no para, mon amie, semmi gond, ez gyorsan megsül! A vaddisznó?! Na, neki is álltak a wokban való sütögetéshez, én pedig magam mögött hagyva a káoszt, elmentem motorozni. Ezért még jövök eggyel a szülésznek, ha nem gátvédelemben szülök, esélyem sem lett volna 2 héttel a szülés után motoron üldögélni... :D 

Az étel este 9-re lett kész. És még akkor is rágós volt. 

Csütörtökön apámék visszaindultak az aranytartalékáról híres alpesi édenbe, férjem pedig vissza is mondta a péntekre beígérkezett nővérééket, akik még hétfőig nálunk vendégeskedtek volna. Egyszerűen nem volt idegzetem most vendégeket fogadni, és mivel már egész jól boldogultam otthon, egyáltalán nem lettem volna beljebb azzal, hogy sógornőm esetleg megfőz 2 napra, de itt téblábolt volna anyósom, és miután hazamennek, komplett ágynemű- és törülközőmosás, meg fürdőszoba fertőtlenítés várt volna rám. 

A kicsivel egyébiránt minden jól ment, egyedül a szopizás okozott problémát: az istennek sem akarta jól bekapni a bimbót, hanem valami olyasféle technikával dolgozott, amit én élve megnyúzásnak aposztrofálnék. Éjjelente ettől eléggé meg tudtam zuhanni. Amúgy egész jól kialakult a napirendünk: éjszaka 2 óránként szoptatás, reggel 5 körül ébredt a kicsi, a nagy úgy 6 és 7 körül, akkor még egy kis Spongya Bob, meg nekem kávé, öltözés, hasonló reggeli szarakodás, majd 9-10 között a csajost lepasszoltam az udvarra, Mangaboy akkor elaludt még délig, így én is főzhettem meg felügyelhettem a nagylányt. Délben ebéd csajosnak, a fiam akkor ébredt, és ha szerencsém volt, akkor vissza tudtam altatni, így még én is tudtam pihenni valamennyit. Lányom 3 körül felébredt, délután jó idő esetén udvaron játék, rossz idő esetén bent kínlódás, hogy "ez sze jó mesze". :D Este 5 körül szabadul csak el a pokol, Joszip onnantól már feszt mellen lenne, de ugye az elsőszülötti jogok meg élnek a fürdetéshez, vacsorához, fektetéshez... Kicsi bele a pihenőszékbe, lábbal ringatás, amíg a nagy eszik. Kicsi irány fürdeni, és utána pont addig kómázik a meleg víztől, amíg a nagyot le tudom tusolni. Este negyed 8-kor Spongya Bob átveszi tőlem a nagylányt, gyakorlatilag a Kaptárból ismert zombik ábrázatával, nyálcsorgatva figyeli a tévét, addig a kicsi a ciciket gyötri, és 20:00-kor megadom a leszállási engedélyt a kölykök szemhéjának. :) Utána nekem is jön egy alaposabb testápolózás/hideg sör/dinnye. Este 10-11 körül a kicsi felébred, én pedig az épp futó Alien-tetralógia közben megetetem. Hadd kapjon egy kis stresszhormont, amíg rettegek, hogy Ripley vajon hogyan kezeli az idegenkérdést, nemzeti konzultáció nélkül, Ridley Scott rendezésében. :D Innentől 2 óránként újra etetés van, én pedig két szoptatás között álmodhatok. Mindenféle űrszörnyekről. :)))