Az előző részből kimaradt: a kórházból hazaérkezésünket követő reggelen majd' megpusztultam, hogy végre egy jó erős, fekete kávét ihassak végre, mert bent erre nem volt lehetőségem, csak a meleg víz - instant csoda variánst tudtam elkészíteni, a kórterembe mégsem vihettem be a turista palackot meg a kotyogót. :D Szóval szombat reggel várom a férjem a beígért tejszínhabos álommal, ő meg is jelenik, majd az első, boldog korty... És majdnem kifújtam, mint fóka a bálnazsírt. Kérdezem életem förtelmét, hogy ezmiez. Hááááát, még volt a kávéfőzőben kávé, és ő nem főzött frisset. Mondom neki, apa, de én azt hétfőn főztem, ma meg szombat van, nem volt gyanús, hogy TE nem kávézol, én meg napokig itthon sem voltam, hogy akkor az már emberi fogyasztásra nem alkalmas?! Nem, nem volt gyanús. Inkább kinemszarjale volt. :DD
A pünkösdi hétvégével nyertem egy napot, ami a gyerekorvosi-védőnői látogatást illeti, szóval ezen a csodás májusi hétfőn épp a porszívóval vadásztam le a sarkokból az engedély nélküli lakáshasználó ízeltlábúakat, amikor nyílik az ajtó, és az ember egy gyerekkori barátja lépett be. Majdnem dobott egy hátast, amikor meglátott az ágyon egyensúlyozva a csővel... Jajaj, pihenned kéne... Majd pihenek mindjárt, és még csokit is fogok enni, mert gondolom, azt a desszertet nekem hoztad. :DD Szóval tiszta Katalin hercegnő-fílingem volt: egy rendberakott szobában feküdhettem az ágyban, egy vödör toffifee-val. :D Persze a fodrász ezúttal is elmaradt, mindegy, csokit enni kócosan is tudok. :)
Másnap vártam a doktornőt. Illetve dehogy vártam, mert szóltak, hogy délidőben tudnak jönni, én meg akkorra egy jó kis pihentető alvást terveztem be, szóval nem volt őszinte a mosolyom. Végülis még időben érkeztek, Minimanga ebédjét kitoltam egy kicsit az időben, meg térben is, mert amíg ezek ketten a kicsit vizslatták a kisszobában, addig csajos a nappaliban étkezhetett. Mangaboy elég álmos volt már, így az újszülöttkori reflexeket nemigen akaródzott neki produkálni, én meg ugye egyből haltam meg a parától, hogy na, mégegy neurológiás körünk lesz akkor... :/ Addig-addig evett a penész, hogy délután, a kicsi alvása után elkezdtem próbálgatni ezeket,és nagy megkönnyebbülésemre szépen hozta is a papírformát. :) Viszont elég valószínű, hogy ezen kölykem is izomtónus eloszlási zavaros, így Dévény Anna a nevére fog venni, ha már minden gyerekem az ő módszerének lesz elkötelezett híve. :D A fiam csak bizonyos pózokban hajlandó szopizni, ez elég idegesítő mondjuk hajnal kettőkor, hogy úgy kell forgatni, mint a kurva műholdvevőt, hogy hol jön be a kép, és még így is haladás, hogy legalább rájöttem, mert addig csak egy mellből fogadta el a tejet. (Azt magasról le...,ta hogy az ellenoldali csöcs meg kidurranni készül... :D ) A védőnő szerint ez jelenthet ilyesféle problémát. Szóval majd elviszem állapotfelmérésre a gyógytornászhoz, és majd meglátjuk. Ahogy a vak komondor mondta. :D
Amúgy nagyon jó fej a kicsi, eszik-alszik, csak néha nyűgösködik, de akkor is egy-két perc alatt megnyugszik az ölemben. Még izgulok persze, hogy megússzuk-e a hasfájósságot, a lányomnál a 13. napon robbant ki ez a dolog, és onnantól elég durván adta elő a dolgokat, de Töki már most nyugodtabbnak és érettebbnek tűnik, mint a lányom. Emiatt, őszintén szólva, jobban is élvezem vele az anyaságot, valahogy most gördülékenyebbek a dolgok, de persze most emiatt van agyalnivalóm, hogy basszus, akkor most jobban fogom szeretni a fiam, mint a lányom, jajistenem, hogy lesz ez, szóval már lelkifurkám van, hogy a kicsivel valahogy jobban megy ez az egész, jobban rá vagyok hangolódva. Minimanga még egyelőre nem vett észre sok változást, az ő kis élete zavartalanul folydogál a szokott mederben, bár, ami megint csak kiakasztott, látványosan semmibe vesz. :/ Most apa az isten, ami nem baj, csak így, egyik napról a másikra, hát na. :( Gondolom, fog ez változni, neki is idő kell, hogy megeméssze, hogy napokra eltűntem, meg hazahoztam egy kis tejszagú izét. :)
Nem találom az egeret. Ja, megvan.
Pontosan 1 héttel a szülés után mertem először komolyabban a tükörbe nézni, hát, a második gyerek után az embernek nincsenek illúziói, bár reménykedtem, hogy a marha erős utófájások azért felgyorsítják a bálnaállapot előtti időkbe való visszatérést. És így is lett, szerencsémre nem csíkosodtam ki, a hasizmom pedig egész tűrhető maradt, szóval némi tornával, meg egy adag jóindulattal még valami asszonyállati formám is lesz még a nyáron. :D Amúgy a fájások és a vérzés is felerősödött a hazajövetelem követően, hát igen, azért a kórházban más nem, feküdni többet lehetett. Napról napra tért vissza az erőm, de persze 7-10 nappal a szülés után még éreztem a korlátaimat. :)
A szülés előtt az éjszakázástól tartottam leginkább, de egész tűrhetően alakult: fiam 2 óránként ébredt az első 2 hétben, szóval nem kellett éjjel órákig szoptatnom, vagy vigasztalnom, kaja után csak hátranyaklott a kis feje, és már vihettem is vissza aludni. :) Nem mondom, hogy nem voltam fáradt reggel, de a rendszeresség nekem legalábbis nagyban segített. A másik dolog a köldökcsonk volt, nekem hiába második baba, én bizony alig mertem hozzányúlni... Egy kicsit vérzett is, és mivel a legújabb trend szerint most már nem hintőporozunk, mint 3 éve, ezért a seb is teljes valójában látszott, fú, na, hát nem szívesen piszkálgattam.
Jelen gyermekünknél is észrevehető a frontok hatása. Ha szeles az idő, egész nap ölben lenne a kicsi kandúr, persze, hogy a tesója is ilyenkor érzi magát elemében, már ami az idegesítő figyelemfelkeltő módszerek alkalmazását illeti, szóval ha a cseresznyefát látom lengedezni, akkor már tudom, hogy váltott műszakban fognak ortályozni a szaporulaték, de szerencsére már hazudják a jó időt a mete-urológusok. :D
Viszont szeles idő ide vagy oda, én a B terv szerint nekiláttam beszerezni mindenféle hasfájósság elleni szérumot-varázsigét-vajákosságot. És ennek kapcsán, végre, valahára, nagysokára, ajjajjaj, de: elmehettem motorozni!!!!!!! (merhogy majd én elmegyek a gyógyszertárba...) Férjem rendberakta apámék két motorját, és mivel csak pár nap múlva tervezték elvinni őket, én is terveztem, hogy meghajtom az egyiket, mint Singer a varrógépet. Férjem: "á, még fáradt vagy, még gyenge vagy, nem kéne". Én: "ahan, főzni meg mosni nem vagyok fáradt, akkor motorozni sem..." Győztek az észérvek, és végre újra benzinszagúan mehettem haza. :D Állati élmény volt. :)))))
Alapvetően egész nyugodtan telt el ez a hét. Tudom, hogy ez nem tarthat túl soká, hisz csak az első napokban alszik ennyit egy újszülött, és amikor már éber, és igényli a foglalkozást, akkor lesz majd harc a naggyal persze, de egyelőre élvezem a csendességet. :) És a töménytelen mennyiségű alkoholmentes sört is. :)